A csodás csipkebogyó a konyhában

A vadrózsa (Rosa canina) terméseként ismert piros, enyhén hosszúkás, élénkpiros bogyós termését, a csipkebogyót egyes vidékeken petymegnek vagy hecsedlinek is nevezik. Magas C-vitamin tartalma miatt igazán egyedülálló alapanyag lehet az őszi-téli időszakban.

Népi hiedelem szerint akkor érdemes szüretelni, amikor a fényes, piros bogyókat már megcsípte az első dér, ám vigyázni kell, hogy nem érjen túl, mert ugyan a sötét vörös, túlérett bogyók íze édes, C-vitamin-tartalmuk nagy része ekkora elbomlik, pedig ez a vitamin az, amely igazán különleges és értékes növénnyé teszi a csipkebogyót.

A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, antioxidánsként segít a rákos megbetegedésekért is felelőssé tehető szabadgyökök megkötésében. Emellet erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Megelőzésként segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést.

A csipkebogyó némelyik fajtája hétszer, tízszer több C-vitamint tartalmaz, mint a citrom. Fontos azonban tudni, hogy a C-vitamin 40-50°C körül elkezd elbomlani, így a bogyók feldolgozását, szárítását nem szabad magasabb hőmérsékleten végezni, ha ki szeretnénk használni kiemelkedően magas vitamin tartalmát. Nyersen dúsíthatunk vele salátákat, gyümölcssalátákat, de akár bóléba is keverhetjük, aszalhatjuk alacsony hőmérsékleten, levéből készíthetünk gyógyhatású csipkebort vagy hidegen áztatva főzetet, teát is.

Természetesen magas C-vitamin tartalma mellett kellemesen savanykás íze is nagyszerű alapanyaggá teszi, így ha a hőkezelés elkerülhetetlen is, az ízélményt sokféle módon kiaknázhatjuk. Készíthetünk belőle lekvárt, dzsemet, szörpöt is. Az előbbiek izgalmas ízt adhatnak különböző süteményeknek, édességeknek, de akár egyes húsételek mellé is tálalhatjuk, igazán különleges ízvilágú fogásokat kreálva így. A szárított bogyókat forró vízzel lefőzve kellemes ízű, frissítő tea készülhet.

Ha szeretnénk a csipkebogyó egyedülálló ízét a tavaszi, nyári hónapokra is átmenteni, itt a remek alkalom, hogy szörpöt, lekvárt, aszalványt készítsünk belőle, és ilyen formában felkerüljön a kamránk polcára. Ezekhez az ínyencségekhez bátran felhasználhatjuk akár az édes, túlérett bogyókat is.

Ez utóbbiakat szintén remekül használhatjuk dekorációként, hiszen élénkvörös színüket akkor sem vesztik el, ha kiszárítjuk őket. Ebben a formában felfűzhetjük a bogyókat egy cérnára és gyönyörű, természetes füzér dekorációt készíthetünk belőlük. Mind szárított, mind friss formában életet és színt vihetnek termésekből kreált téli asztaldíszekbe is, amelyekkel igazán hangulatossá varázsolhatjuk az egész szobát.

Akámelyik felhasználás mellett döntünk is, egészen biztosan egészséges, finom vagy éppen látványos lesz az eredmény.