Budapest, a kávéváros

„Tiszteld, pesti ember, a kávéházat, vénebb és tiszteletteljesebb az, mint te magad.” – írja Kosztolányi Dezső a Budapest, a kávéváros című írásában. „A kávéház jobb mint otthon” – mondták gyakran az 1890-es években Pesten. A kávéház a kulturált szórakozás, a szellemi eszmecserék szentélye a 16. század óta. De hogy hogyan lett Budapest a kávéházak városa? Erre a kérdésre kerestük a választ.

A kávéházak eredetileg olyan vendéglátóhelyek voltak, ahol kizárólag kávét szolgáltak fel. 1550 körül nyitottak meg az első kávéházak Isztambulban. Ezeket elsősorban férfiak látogathatták és gyorsan megnőtt a népszerűségük, hiszen így ki tudtak szabadulni abból a zárt világból, amelyben éltek.

Ugyanebben a században a Közel-Keleten járó utazók egy eddig ismeretlen növényről és annak terméséből készült italról küldtek híreket Európába. A kereskedők szaglása pedig nem csalt, mikor az 1600-as évek elején megérkeztek az első kávészállítmányaik Velencébe. Az ital híre ugyanis gyorsan terjedt, a holland kereskedők is érdeklődni kezdtek iránta. A hirtelen jött hírnév jó alapot biztosított egy új társasági színtér megalakulásának, ezért Európa-szerte egymásra nyíltak meg a kávéházak. Természetesen az első kávéház ott nyílt, ahol az első kávészem Európába érkezett: Velencében. 1624-ben megnyitotta kapuit a legendás La Bottega del Caffé.

Egészen különböző társaságokat vonzottak és hamarosan a politikai- és kulturális élet gócpontjaivá váltak a kávéházak. Berendezésük inkább volt praktikus, mint fényűző: nagy üvegablakok, Thonet székek, bőrfotelok, márvány asztallapok alkották ezeket a találkozóhelyeket.

Az eleinte fekete levesként emlegetett kávét még a törökök hozták Magyarországra, a török uralom emlékeként tehát sokáig eszünk ágában sem volt kipróbálni az italt. 1850-re azonban Pesten már mintegy 40 kávéház nyílt, és számuk egyre csak szaporodott. 1896-ra már 596 kávéház található a címjegyzékben. Számuk folyamatosan gyarapodott, színvonaluk a verseny hatására egyre csak fejlődött, hamarosan pedig az ifjúság és az értelmiség legfontosabb gyülekezőhelyeivé váltak.

A 19. századi események miatt történelmi szerephez is jutottak a kávéházak, a legismertebb nevek biztosan ismerősen hangzanak neked is: az Arany Sas, a Philosophus, a Török Császár, a Paradicsom és természetesen a Pilvax. A kiegyezés után a két városrészt egyesítik és Budapest rohamos ütemben fejlődik, hamarosan egymilliós nagyváros lesz. Az elővárosokban is megjelennek a kétes hírű, szerencsejátékosok törzshelyeivé váló kávéházak. A millennium évében már 249 kávéház és 426 kávémérés működött ezért a várost kezdték „kávévárosnak” is nevezni. A világháborúig töretlen a virágzásuk, majd a második világháborút követően majdnem mind be is zárt. Kávéházi örökségünk jóval később, a rendszerváltás után kezdett feléledni.

A Zila Kávéház és Cukrászda Krisztina Cukrászda néven 1984-ben nyitotta meg kapuit, amikor a Fővárosi Fürdőigazgatóság által működtetett Május 1. strand területének egy részét Zila László cukrászmesternek bérbe adták. Később, 2002. decemberében a volt Szemere-lövöldében elkészül a Zila Kávéház, ami ma is igyekszik méltó lenni a nagymúltú pesti kávéházakhoz. Színes programjaival valamint a kávéházi kultúra és a minőségi cukrászat ötvözésével különleges élményt szeretne nyújtani az oda látogatóknak.