Dobos József – a legendás cukrász

 

Ha csak egy tipikusan magyar cukrászterméket kellene megnevezni, valószínűleg mindannyiunknak a dobos torta jutna eszébe. Bár gyerekként még sokáig azt hittük, a torta a tetejét befedő kemény rétegről kapta a nevét, valójában az egyik leghíresebb magyar cukrászról, Dobos C. Józsefről.

Az 1847-ben született Sobos már korán a konyhák világában találta magát, hiszen szakácsdinasztia leszármazottjaként jött a világra. Kezdetben apja mellett tanulta ki a mesterséget, majd az Andrássy-családnál folytatta a tanulmányait. A sok szakmai tapasztalat és gyakorlás meghozta gyümölcsét: 1878-ban megnyitotta első saját csemegeüzletét a fővárosban, ahol a bevált és hagyományos receptek mellett saját kreálmányait is értékesíteni kezdte.

Az igazi hírnevet 1885-ben megrendezett Országos Kiállítás hozta meg neki, ahol bemutatta a mára Hungarikummá választott dobostortát. Ennek a különleges tortának mind a csokoládés vajkrémét, mind a az omlós tésztáját Dobos fejlesztette ki, pedig az egész egy furcsa “balesetnek volt köszönhető”. Dobos egyik segédje ugyanis a vaj köpülésekor véletlenül cukrot szórt a vajba só helyett, ebből lett ez a mennyei finomság.

A torta annyira újszerű volt, hogy holt sokáig senki nem tudta utánacsinálni. 1985-től egészen 1906-ig cukrászok tucatjai próbálkoztak az újraalkotásával, de senki nem járt sikerrel. Végül Dobos megunta a próbálkozásaikat, vagy talán csak megesett rajtuk a szíve, ezért átadta az eredeti receptet az Ipartestületnek, s eztán bárki szabadon hozzáférhetett.

Dobos C. Józsefről kevesen tudják, hogy nem csupán remek cukrász (és szakács) volt, de szakíróként is tevékenykedett. Az egyik legismertebb műve, a Magyar–francia szakácskönyv 1881-ben látott napvilágot, s mind a mai napig hűen tükrözi a korabeli gasztronómiát. A receptkönyv igazi pikantériáját az adja, hogy a leírások francia és magyar nyelven is szerepelnek benne, így nem csak a két konyhaművészetet ötvözi, de mindkét nemzet szakácsainak elérhetővé teszi azokat.

Dobos 1906-ban befejezte szakmai tevékenységét, eztán szerény körülmények között élt egészen 1924-ben bekövetkezett haláláig.