Édességek az Álomgyárból
Közhely, de kétségbevonhatatlan igazság, hogy a film az a művészeti ág, amely a legtöbb emberhez képes eljutni. Kiváltképp igaz ez az amerikai filmipar esetében, amely azonban elsősorban kulturális terméknek tekinti a filmet, s csak másodsorban művészeti értéknek. Ennek ellenére (vagy pont ezért) óriási kulturális hatást tud gyakorolni, ami természetesen a gasztronómiában is érvényesül.
A hatás ugyanakkor kölcsönös, a gasztro trendek és -filozófiák a film világát is alakítják, elég csak az elmúlt öt-tíz év főzős mozijainak világsikerére gondolni. De amíg a témadivatok jönnek-mennek, vannak olyan ételek – és köztük számos édesség –, amelyek hatása jóval nagyobb és hosszabb ideig tart, mint ahogy azt gondolnánk.
Harry Potter varázslóuniverzumát szinte mindenki ismeri, így nemcsak az azt bemutató regényekben, de a filmfeldolgozásokban is gyakran találkozhatunk Bagoly Berti Mindenízű Drazséjával a csokibéka és a vajsör társaságában. Aki azt hiszi, hogy mindenízű drazsé csak a mesében létezik, az nagyot téved, ugyanis világszerte, így nálunk is kapható a különleges édesség, amelyet inkább ízpirulának érdemes nevezni, hiszen a citrom-, fahéj-, dinnye- és tutti-frutti-ízű mellett a kolbász-, giliszta-, szapppan- és záptojásízű nyúlbogyó is a kalandos összeállítás részét képezi.
Hasonlóan varázslatos, de az ízek tekintetében jóval kellemesebb világ tárul a néző elé a Charlie és a csokigyár című filmben, amelyben Willy Wonka csokigyáros drámai történetét izgulhatjuk végig. A Wonk-művek termékei a film sikerét látva a Nestlét is megihlették, a multinacionális cég a licencejogokat megvásárolva hamarosan piacra dobta a finomabbnál finomabb Wonka-csokoládékat, amelyek az amerikai édességekre specializálódott The Candy Store hazai üzletében is megvásárolhatók.
Az Egyesült Államokban közkedvelt amerikai pite már Walt Disney klasszikus Hófehérke-aniámációjában is feltűnik, de a tengerentúli játékfilmekben is gyakran megjelenik, hol fizika valójában, hol csak utalás szintjén. Alighanem kevés sütemény „mondhatja el magáról”, hogy egy egész tinivígjáték-sorozatot neveztek el róla. A film fiatal hősei a forró pitéhez hasonlítják a női öl melegét, amely ennek köszönhetően egy emblematikus meghatározással gyarapodott, a sütemény neve pedig végérvényes összeforrt a szextematikájú tinivígjátékokkal.
És ha már a pitékénél és a sorozatoknál tartunk, megkerülhetetlen a Twin Peaks, David Lynch klasszikussá vált tévésorozata. A történet helyszínét adó csendes észak-amerikai kisvárosban – élén Cooper ügynökkel – mindenki megszállottan kávézik, és ha már kávé, akkor természetesen dukál hozzá a Double-R-ban a cseresznyés pite, a fánk pedig bárhol másutt. A Double-R a filmbéli szereplők gasztronómiai himnuszainak köszönhetően mára zarándokhellyé vált, ahova a sorozat és/vagy a cseresznyés pite-fánk-kávé rajongók özönlenek a világ különböző pontjairól.
A pite azonban nemcsak az amerikai, de az európai filmgyártásban is kultikus édességé vált. A Csengetett, Mylord? című brit tévésorozatban Mrs. Lipton főúri szakácsként rendszeresen meggyes pitét süt, amelyre – a ház népéhez hasonlóan – még a rendkívül visszafogott Wilson rendőrkapitány se tud nemet mondani, ahogy a konyhafőnök más finomságai is ellenállhatatlannak tűnnek a film szereplői számára, sőt, úgy tűnik, a sorozatnézők számára is, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Mrs. Lipton még blogot is ihletett.
A gasztrofilm divathullámai előbb vagy utóbb elülnek, az sütemények azonban megmaradnak, s könnyen lehet, hogy a következő generációk számára az édességek teszik naggyá a filmeket, és nem fordítva.