Gasztronómiai kalandozások a világ körül II. – Nagy-Britannia

Ha szóba kerül a brit konyha, a legtöbb embertől legfeljebb egy elnéző mosolyra tellik, hiszen a szigetország nem a kiemelkedő gasztronómiájáról híres. Esetleg beismeri, hogy az angol reggeli és a fish&chips nem is rossz fogások. Ám a hagyományos brit konyha nem merül ki ennyiben.

Ma már szinte hihetetlennek hangzik, pedig igaz: a középkorban még köztiszteletnek örvendett az angol konyha. Később azonban ez a vélekedés megváltozott, és a 20. század második feléig a közvélemény úgy tartotta, hogy a szigetország gasztronómiája egyhangú, és minden kifinomultságot nélkülöz.

A globalizáció hatására azonban jelentős változásnak indult az angol konyha. Ugyan számos hagyományos fogással ma is találkozhatunk, ha Nagy-Britanniába látogatunk, nem kell attól tartanunk, hogy nem tudunk változatosan és ízletes fogásokból válogatva étkezni.

Igaz, az angol regényekből, kosztümös filmekből ismert ötórai tea mára már szinte teljesen kiment a divatból, és az élményt már elsősorban csak turistáknak kínálják az ötórai teát felszolgáló vendéglátóipari egységekben. Egy kiadós, hagyományos angol reggelit azonban szinte bármelyik pubban, kávézóban élvezhetünk.

Az angol konyhában a reggeli kiemelt jelentőségű fogás. A napindító bőségtál legfontosabb alkotóeleme a tojás, a szalonna, az angolkolbász és a paradicsomos bab. Emellé általában pirítóst, rösztit vagy leginkább a magyar pogácsára emlékeztető angol muffint kínálnak. Ha ez nem lenne elég, a kiadós fogást kiegészítik még sült gombával, paradicsommal és a megtévesztő nevű black pudinggal, amelynek a neve ellenére semmi köze sincsen a Magyarországon ismert pudinghoz; leginkább a véres hurkához hasonlítható.

A reggeli mellé kínált teába citrom helyett tej vagy tejszín kerül. Ez nemcsak krémesebbé teszi a forró ital ízét, de az emésztésünknek is jót tesz, mivel a tej semlegesíti a teában lévő csersavakat.

A tartalmas reggeli után talán nincs mit csodálkozni azon, hogy az angol gasztronómiában az ebéd szinte jelentéktelen étkezésnek számít. Ilyenkor könnyedebb fogásokat, általában szendvicseket fogyasztanak szívesen.

Vacsorára ismét nagyobb, laktatóbb ételek kerülnek a brit családok asztalára. Kiemelt jelentősége van a vasárnapi főétkezésnek. A „sunday roast”-ot, azaz a vasárnapi sültet akár a hagyományos magyar vasárnapi ebéd brit megfelelőjének is nevezhetnénk. A különleges fogás általában marhából (de akár csirkéből, bárányból, sertésből) készült sültből, a kisült szaftból készült gravy mártásból, párolt zöldségekből, sült krumpliból vagy krumplipüréből, és  különlegesen elkészített sós palacsintatésztára emlékeztető yorkshire pudingból áll.

Emellett hagyományos angol főfogás például a hal és sült krumpli verhetetlen párosa, a fish&chips, a hússal, zöldségekkel, néha gyümölcsökkel töltött tésztatáska, a cornish pastry, a héjában sült töltött krumpli, a jacket potato, a különböző húsokkal, gyakran vesével töltött piték, és az indiai hatásra készült, de nem hagyományosan indiai chicken tikka masala.

A desszertek terén is találhatunk említésre méltó fogásokat. A főételekhez hasonlóan az édességek között is bőven találunk különböző pitéket. Ezek közül a legjelentősebb talán a főként karácsonykor felszolgált, aszalt gyümölcsökkel készülő mince pie. A brit konyha kedvelt desszertjei közé tartozik még többek között a gyümölcsös morzsatorta, a magyar mákosgubára hajazó bred and butter pudding és a babapiskóta, sodó, lekvár és gyümölcs rétegzésével készült trifle.

Nemzetközi híre ellenére a brit konyha is bővelkedik ízletes fogásokban, melyeket mindenképpen érdemes kipróbálni.