Krémesből sohasem elég
Egy krémesnél csak egyetlen dolog jobb – sok krémes! Márpedig van belőle sok-sok variáció – most megkíséreljük őket számba venni!
A hagyományos, jól ismert krémes története egészen a XVI. századik nyúlik vissza, a legrégebbi magyar kéziratos receptgyűjteményben, a Szakács Tudományban már említenek hasonló édességet. A kezdeti verziók még gyümölccsel készültek, a tojásos-tejszínes krémbe eper került. Czifray István 1840-ben Magyar Nemzeti Szakácskönyvébe szintén szerepel egy korai változat, amibe két vajastészta réteg közé „vaníliás pástétom” került, ami tulajdonképpen egy tejszínből liszttel, tojássárgájával, vaníliával és cukorral összefőzött krémet takart. Dobos C. József is előszeretettel töltötte hasonló krémmel süteményeit, míg Zilahy Ágnes már a mai pudingszerű tölteléket alkalmazta. Ő a tejszínhez cukrot és vaníliát adott, felforralta, majd a főzetet liszttel sűrítette. A masszához csipetnyi sót és a 6 tojássárgáját adott, ezzel keverte ki a krémet, amit végül tojásfehérje kemény habjával gazdagított. Ez még mindig nem a ma széleskörben alkalmazott változat volt azonban.
Kugler Géza 1905-ben megjelent „A legújabb és legteljesebb nagy házi cukrászat” című könyvében két krémes receptet találhatunk. Az egyik a krémhez utólag adja a tojásfehérjehabot, a töltelék pedig két előre sütött réteg közé kerül, a másik szerint a finom sárgakrémet nyers tésztalapok fogják közre. Ez utóbbi változat nem terjedt el széles körben.
A nagy változást a krémes történetében 1932-ben Magyar Elek hozta, aki krémes pitéjét a ma ismert eljárás szerint készítette. 1935 szintén fontos állomás volt a sütemény életében, ekkor történt ugyanis, hogy Dr. Oetker receptjei között publikálta a krémes lepényt, melynek krémje – a krémes szeletek vajastésztából elnevezésű desszerthez hasonlóan – nem liszttel, hanem vanília pudinggal készült.
A hagyományos krémes azonban csak egy a krémesek nagy családjában. A francia krémes a hagyományos krémest tejszínhabbal és csokoládé réteggel gazdagítja, az amerika krémes nagyon hasonlít ehhez, de itt a tészta kakaós piskóta, a tejszínhabra pedig csak kakaópor kerül. Az albán krémes még tovább variálja a témát, Itt már kétféle – csokis és vaníliás puding – kerül a kakaós tésztára, az egész tetejére pedig csokoládébevonat borul. A holland krémes visszanyúl az ősi, gyümölcsös receptúrához és meggyel bolondítja meg kedvenc süteményünket. Persze az elnevezések tengerében is nehéz eligazodni, ahány forrás, annyiféleképpen nevezik ezt a finomságot – ami biztos, hogy valamennyi változat őrülten finom!