Menzaételek, amiket soha nem felejtünk

Gyerekként sokszor fintorogva néztünk a napi ebédünkre, de lássuk be, amit akkor még legszívesebben érintetlenül adtunk volna vissza, ma megdobbantja a szívünket.

Tojásleves

Első pillantásra ugyan nem túl étvágygerjesztő, de felnőtt fejjel már belátjuk: vétek volt a tányérban hagyni akár egyetlen kanállal is a köménymagos tojáslevesből. A jó hír, hogy kevés alapanyagból, villámgyorsan elkészíthetjük mi is, így egy megfázásos időszakban igazi orvosságként szolgálhat ez a leves.

Paradicsomleves betűtésztával

A legjobb ellenpéldája az étel nem játék kijelentésnek. Ha az íze miatt nem is szerettük, a betűtésztával való játék miatt mindig örültünk, ha ez a leves került a tányérunkba. Szintén könnyen elkészíthető, de még ennél is jobb, hogy a ma már egyre több boltban kapható tésztával minden étkezést játékossá tehetünk.

Finomfőzelék

Főzelék tele zöldségekkel? Egy valamirevaló finnyás gyerek igazi rémálma. Persze ez nagyban annak is köszönhető, hogy a menzákon nem feltétlenül a minőség volt a cél. Viszont szerencsére ha mi magunk készítjük el otthon, akkor a nosztalgia mellett igazi meglepetést is kapunk: a friss alapanyagok és aszemélyre szabhatóságnak köszönhetően ez lehet az új kedvenc főzelék!

Sárgaborsófőzelék

Hasonlóan igaz ez a sárgaborsófőzelékre is, melyre valószínűleg leginkább egy furcsa állagú pépként emlékszünk, amit jobb esetben egy kis pörkölttel, rosszabb esetben pirított párizsival merítettek ki a konyhásnénik. Mi ismét csak azt javasoljuk, hogy adjunk neki még egy esélyt, ezúttal saját elképzeléseink szerint elkészítve.

Túrós tészta – porcukorral

Mi mással lehetne jobban eladni az ételt a gyerekeknek mint egy kis porcukorral a tetején? Ez a sütemények, desszertek esetében még érthető, de valószínűleg az emberiség ellen elkövetett egyik legnagyobb bűntett, hogy a túrós tésztánál is bevetették a módszert, és a pirított szalonnát vagy tepertőt cukorra cserélték. Vagy mégsem? Akad olyan, aki felnőtt fejjel is inkább a cukros verziót választja?