Öt forintért kuglert venni? – Avagy mit szeretett volna József Attila
József Attila nyolc soros kis versét valószínűleg mindannyian ismerjük, hiszen ha máshol nem, az irodalomórán találkoztunk vele. Ám míg a vers nagy részét könnyen értelmezni tudjuk (hiszen ki ne evett volna még libasültet?), addig az a hőn áhított kugler már feladja a leckét! Szóval lássuk, mi is ez a finomság?
József Attila: De szeretnék…
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni, kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Míg a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek, fának,
Mi jó dolga van Attilának.
Pedig egészen biztosan hallottunk már róla, sőt! Ettünk is belőle. Ugyanis a kugler mindössze a köznyelvben létező szó volt a 19. század elején, de a vele jelölt süteményt egy más néven mind a mai napig ismerjük és szeretjük.
A kugler valójában nem volt más, mint a híres cukrász, Kugler Henrik Magyarországon kifejlesztett és elterjesztett finomsága, a minyon. A francia eredetű név azonban a közemberek számára nem sokat jelentett, így inkább a „feltalálója” után kapott becenevet, a kuglert használták rá.
Van azonban egy másik elképzelés is, hogy mit fed József Attila versében a kugler. Az 5 forint a vers születésekor tudniillik elég sok pénznek számított, főleg egy ilyen aprócska édességért, ezért sokan – köztük a költő szövegkiadója – úgy vélik, egy másik finomságra utal: olyan szopogatnivaló cukorkákra, melyeket akkortájt még nem vagy csak nehezen lehetett beszerezni.