Otthonunk, Pestszentlőrinc II.

Pestszentlőrinc csodás vidéke már több mint száz éve őrzi és gyarapítja értékeit. A fejlődési folyamat azonban nem volt mindig egyenletes. A század elején Cséry Lajos volt az egyik legnagyobb földtulajdonos a környéken, ugyanis 2600 holdas birtokkal rendelkezett a mai Pestszentlőrinc területén. Ő volt az, aki először szerződött a fővárossal a hulladék elszállításának ügyében, és ezáltal az első, akinek köszönhető, hogy megkezdődött a helyi infrastruktúra fejlődése.

Mivel Szentlőrinc már a század első éveitől önállló rangot szeretett volna kapni, iskolák, óvodák, kápolnák és temetők kezdtek épülni és szépülni, valamint az Üllői úton közlekedő személy- és teherszállításra alkalmas vasutat is villamosították. A szorgos kezeknek hála 1910-ben Pestszentlőrinc önálló nagyközséggé alakulhatott, mely összesen 7824 lakost számlált.

Az önálló rang elnyerése után felgyorsult a fejlődés üteme: újabb gyárak várták a dolgozókat, megépült a templom a Batthyány utcában, 1927-re pedig már négy új iskola is állt. Emellett gyógyszertárat, tűzoltóságot, rendőrőrsöt és postahivatalt is kapott a település a lakók kényelme érdekében.

1936-ra Pestszentlőrinc már olyannyira kiépülhetett, hogy elnyerte a megyei városi rangot is. Ekkor kezdte meg működését gimnáziuma és vásárcsarnoka is, és megkezdődtek a repülőtér építési munkálatok is a városban.

Habár a második világháború visszavetette a fejlődés ütemét, 1945 után újra benépesedett a település és végül a főváros XXIII. kerületeként Budapest részévé válva nyerte el mai státuszát. Ezután újabb fejlődési folyamat indult meg: EU-szabványoknak megfelelő korszerűsítések vették kezdetét és az infrastruktúra is tovább épül-szépül, hogy az eddigieknél is hangulatosabbá tegye ezt a városrészt, a Zila Kávéház otthonát.