Szódával itta már Vörösmarty is – azaz a szikvíz mint hungarikum

Hungarikumként tekintünk a szikvízre már évek óta, mégsem magyar találmánynak tartják. Cikkünkben utánajárunk, hogy pontosan mi is az, amivel Jedlik Ányos forradalmasította a vízfogyasztást.

Már 1767-ben kísérletezett szódavíz előállításával egy bizonyos Priestley nevű angol ember, akinek tudományos előképzettsége ugyan nem volt, de kiváló megfigyelőképessége révén előállította az első szódavizet. Egy sörfőző üst fölé egy vízzel teli edényt függesztett fel. Az erjedés közben keletkező szén-dioxid oldódott a vízben és megsavanyította azt. Azonban az így keletkezett üdítőt igen hígnak mondanánk ma. 1773-ban az angol Királyi Természettudományos Akadémia kitüntette találmányáért.

Később a genfi Jacob Schweppe 1783-ban egy hatékonyabb módszert talált ki a szénsavasvíz-gyártásra, azonban ezt nem osztotta meg a nagyérdeművel. Így Jedlik Ányos 1826-ban elért eredményeit kortársai előzetes felfedezései nélkül, saját kútfőből érte el. Célja találmányával az volt, hogy a kolerajárványban fertőzöttek számát csökkentse. Akkoriban ugyanis a betegség a nem eléggé tiszta ivóvízzel terjedt könnyen tovább. A szén-dioxid sűrítésére nem használ mechanikus légsűrítőt, hanem a vegyi bomlás előnyeit használja ki. Annyit tehát bizonyosan tudunk, hogy Jedlik Ányos találta fel az olcsó, nagyüzemi előállításra szánt szódát.

Viszont Jedlik volt az első, aki borral vegyítette a szódavizet! A kultúrtörténeti legenda szerint Fáy András pincéjébe hívta őt két kortárs költő társaságában: az asztalnál helyet foglalt Vörösmarty Mihály és Czuczor Gergely is (aki Jedlik unokatestvére volt). Állítólag itt hangzott el a beszélgetés Vörösmarty és Jedlik között, amiben elnevezték az új italt: „Spritzer? Túl németes. Legyen inkább fröccs.” Egy versben is megörökítette az italozást:

 

„Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az,
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.”

idézet Vörösmarty Mihály Fóti Dal című verséből