Szüret régen és ma
Az ősszel együtt beköszöntött a szüreti időszak is, amikor végre az egész éven át gondozott szőlőtőkékről leszedhetjük a jól megérdemelt gyümölcsöket. Ma a városokban élők már nem igazán látnak bele ennek az eseménynek a rejtelmeibe, pedig a szürethez számos hagyomány és népszokás is tartozik.
Még alig néhány évtizeddel ezelőtt is a szüret az egyik legnagyobb társasági eseménynek számított egy falu életében, mikor is aki csak tehette, a szőlőbirtokokra ment, hogy segítse azokat, akik megtremelték a bornak való gyümölcsöt. Akár több héten át is tarthatott a szüret, hiszen minden szőlőfajta máskor érik be, de minden nap végén közösen ünnepelték meg az újabb bőséges termés betakarítását.
Hogy milyen fontos esemény volt ez egy falu életében, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy ezen időszak alatt még a törvénykezés is szünetelt, hiszen rangtól és gazdagságtól függetlenül mindenki kivette a részét a munkából. Még a vitézek is hazatértek ilyenkor, bár ennek az is fontos oka volt, hogy ez volt a legjobb alkalom arra, hogy megismerkedjenek a falu lányaival. Aki nem volt jelen, az lemaradt a jó partikról.
Egy-egy szüreti nap a hagyomány szerint mindig valamilyen zajkeltéssel indult: lövéssel vagy riogatással, így tudta meg a falu népe, hogy ideje nekiindulni. A lányok és a nők a szedők közé álltak be, a kis méretű edényekbe gyűjtötték a fürtöket, mivel egy így viszonylag kis súlyt kellett csak cipelniük. Ha megtelt a puttony, akkor kiabáltak a férfiaknak, akik az akkor még fából készült – puttonyba gyűjtötték a szőlőt. Ha megfelelő mennyiség gyűlt össze, nekiláttak a préselésnek, ám előtte még kisebb adagokban összezúzták a gyümölcsöt, s csak eztán indult meg az igazi borkészítés.
A napot mindig tánccal, énekkel és italozással zárták, a teljes szüreti időszak végén pedig óriási ünnepséget csaptak.
Mára ezekből a folyamatokból kevés maradt meg: egy szüreti esemény általában csak a családot és a szűk baráti kört mozgatja meg. Már nem társasági eseményként tekintünk rá, hanem inkább munkanént, bár tény, hogy valamennyi helyen szól közben a nóta és folyik a tavalyi termésből megmaradt bor.
És természetesen a nagy szüreti bálok hagyománya is megmaradt: szinte valamennyi faluban és városban egy teljes napig ünneplik a jó termést és a finom borokat még azok is, akik nem tudtak részesei lenni a fáradságos munkának.
Ha pedig szeretnénk egy kis hangulati ízelítőt kapni egy régies szüretből, érdemes meghallgatni ezt a híres szüreti nótát!