Utazás a világ konyhái körül – A Skandináv-félsziget
Ahány ház, annyi szokás… ha ez így nem is feltétlenül igaz, az biztos, hogy országonként változnak az étkezési szokások. Cikksorozatunkban a világ különböző országait járjuk körül, ezúttal a skandináv országokba látogatunk.
A Skandináv-félsziget országaiban a gasztronómia jelentősen eltér az egyéb európai országoktól. Ez első sorban a más éghajlati viszonyoknak köszönhető. A nálunk jellemző zöldségek és gyümölcsök jelentős része nem terem meg a rövidebb vegetációs idő (a növényvilág növekedési, illetve fejlődési folyamatainak időszaka) miatt, viszont gabonatermesztésben és állattenyésztésben az élen járnak. Ezenfelül a környező tengereknek köszönhetően a tengeri falatok is gyakoriak.
A fent említett adottságok miatt a skandináv konyha igencsak változatos. A nagy területű erdők miatt gyakori a szarvas, a gomba és a vörösáfonya használata; a tengerek és folyók végett a pisztráng, a lazac, a hering, a rákfélék, s legfőképpen a tőkehal, amit szárítva és sózva is fogyasztanak.
A vikingekre visszavezethető, régi hagyományok elsődlegesen a sok hideg hónap miatt alakultak ki. Mivel az év nagy részében nem lehetett friss növényi alapanyaghoz jutni, ki kellett fejleszteni a tárolási módszereket. Így alakult ki a füstölés és szárítás , de a tipikusan skandináv, ropogós kenyérfajta is, a knäckebröd.
Hazánkban (s valószínűleg világszerte) a skandináv konyháról főként két dolog jut eszünkbe: a húsgolyó és a svédasztal. Mind a kettő a Svéd gasztronómiai hagyományokra vezethető vissza. Előbbi a már említett, vadászati lehetőségeknek köszönhető étel, utóbbi viszont egy népszerű étkezési forma, ami az országban valóban jellegzetes. Ekkor az éttermekben egy (vagy több) hosszú asztalra változatos fogásokat helyeznek el, a vendégek pedig saját belátásuk szerint válogathatják össze a tányérravalókat.
A svédek emellett nagyon édesszájúak. Szeptemberben például egy teljes hetet szentelnek egy bizonyos tortának, a Prinsesstårta ünneplésének. A tejszínnel, vaníliakrémmel és lekvárral töltött piskóta, amit zöld marcipánköpenybe öltöztetnek, az ötvenes évek óta tartja lázban az egész országot.
A dán konyhában a reggeli és a vacsora különös odafigyeléssel készül és zajlik. Reggel a legjellemzőbb a friss kenyér változatos fogyasztása, azaz a smørrebrød. Ez különféle kenyereket foglal magában, lényegében bármilyen feltéttel: fűszeres vajakkal, húsokkal, halakkal és sajtokkal. A családi élet középpontjában azonban a vacsora (eftensmad) áll, amikor két fogást élvezhetnek. Először egy tartalmas, forró levest, majd valamilyen hús- vagy halételt krumplival és szafttal.
