Gasztronómiai időutazás – A reneszánsz konyha

A gasztronómia egyidős az emberiséggel, de ez nem jelenti azt, hogy már a kezdetektől fogva ugyanolyan főzési és táplálkozási szokásaink voltak, mint ma. Cikksorozatunkban a különböző korok különböző szokásait mutatjuk be, legyen szó a felhasznált alapanyagokról, az elkészítési módról vagy az étkezési szokásokról.

A sötét középkort követően sok területen nagy fejlődés ment végbe, így természetesen a konyhában is jelentős változások mentek végbe. Legalábbis a gazdagabb házakban. A szegényebb réteg sajnos továbbra is egysíkú táplálkozás volt jellemző, ami az átlagos életkorra és az általános egészségügyi állapotokra sem volt jó hatással. A tehetősebbek azonban gasztronómiai kalandozásokba kezdtek.

Az anyagi gyarapodással együtt járt a régi, letűnt korok utáni érdeklődés, a műkedvelés, ezzel pedig a korábbi kulináris különlegességek is felszínre kerültek. Egyre növekedett az érdeklődés az ókori római és görög fűszerek és fogások iránt, ami a korabeli technológiával és a fényűző életmóddal különleges ételkompozíciókat eredményezett. Ehhez pedig még társultak a keresztes hadjáratok során felfedezett új ízvilágok és ételtípusok.

A reneszánsz gasztroforradalom a 14. századi Itáliából indult útjára, de hamar meghódította egész Európát. A különleges ízeknél is fontosabbá vált a kivitelezés és a tálalás, valamint az extremitás. A nagy változások első sorban a zöldség- és gyümölcstermesztés fellendülésének voltak köszönhetőek: az egyszerű, szegények számára is elérhető gyümölcsök mellett megjelentek a nemesített almák, szőlők, de a narancs és az egyéb citrusfélék is gyakran felbukkantak a gazdagabb udvarokban.

Természetesen Amerika játszotta a legnagyobb szerepet az átalakulásban! Innen hozták ugyanis az Európában addig ismeretlen burgonyát, a paprikát, de még a paradicsomot is! Ez a három alapanyag fenekestül forgatta fel a konyhaművészetet, teljesen új típusú ételek alakultak. Innen származnak a magyar konyha alapjai, de az olasz konyhára jellemző paradicsomos tésztafélék is ekkor készültek el először.

Az egyik legjelentősebb változás azonban kétség kívül a csokoládé térnyerése. 1519-ben a spanyol felfedezők a mai Mexikó területére érkeztek, ahol megismerkedtek a kakaóbabra, s persze hamar haza is vitték ezt a csodás növényt. Arra azonban még sokat kellett várni, hogy egész Európa élvezhesse a csokoládé fantasztikus finomságát, mivel a 17. századig nem engedték Spanyolország határain kívülre a zsákmányt.

A cukrászat viszont a csokoládé ismerete nélkül is virágzásnak indult. Bár már a 8. századi, velencei kolostorokban elkészültek elődjeik, valójában 1533-ban indult meg egyik kedvenc édességünk, a macaron sikertörténete. Ebben az évben vette ugyanis feleségül II. Henrik francia király az olasz származású Medici Katalint, a nő pedig vitte magával kedvenc édessége receptjét. Az apró, színes sütemények azonnal a társasági események fénypontjává váltak. Bár a recept azóta többször is átalakult kissé, szerencsére mára már nem kell a felső tízezerhez tartozni, ha meg akarjuk kóstolni.