Utazás a világ konyhái körül – Mexikó
Ahány ház, annyi szokás… ha ez így nem is feltétlenül igaz, az biztos, hogy országonként változnak az étkezési szokások. Cikksorozatunkban a világ különböző országait járjuk körül, ezúttal Mexikóba látogatunk.
A mexikói konyha jellegzetes ízvilágának és viszonylag könnyen beszerezhető alapanyagainak köszönhetően világszerte óriási népszerűségnek örvend, bár tény, hogy az egyes ételek receptjei országról országra módosulnak kissé. Az viszont biztos, hogy szinte nincs is mexikói étel az alábbi alapanyagok valamelyike nélkül: tortilla, paradicsom, chili és bab. Ráadásul mindegyik régóta a konyhaművészetük alapját jelenti: már az európai telepesek érkezése előtt is ugyanezekre épültek a maja fogások.
A tortilla az azték civilizáció fontos alapétele volt évezredeken keresztül. Az eredeti tortilla (tlaxcalli) egy vastag lepény volt, amit mészvízbe áztatott, szárított, majd őrölt kukoricaszemekből készítettek, így a kukoricából ki tudott oldódni a B3-vitamin, ami bekerült a tésztába. A spanyol gyarmatosítók adták neki a tortilla nevet, amely „tortácskát” jelent, mára pedig az egyik legalapvetőbb élelmiszerré vált az országban.
A salsa olyan kulcsszó és -étel Mexikóban, mint nálunk a vaj vagy a tejföl. Pedig ez nem is egy alapanyag vagy étel, hanem a különböző mártások gyűjtőneve.
Nagyjából mindenből készülhet a legnépszerűbb mexikói étel, a taco, no persze csak akkor, ha van hozzá tortilla. Alapvetően húsos, fűszeres töltelékkel töltik meg a tésztát, de gyakran friss vagy sült zöldségekkel, főként kukoricával és babbal teszik gazdagabbá.
A tehetősebb mexikói családok legalább hetente esznek fekete babot, vagyis frijolest, de ha tehetik akár napi rendszerességgel is fogyasztják. Az elkészítése többnyire nagyon egyszerű, egy kis hagymát, fokhagymát és némi fűszert adnak hozzá. Néha az étkezés végén tálalják egy csöpp mexikói tejföllel.
A gazdag mezőgazdasági hagyományokkal rendelkező Mexikóban az életmódhoz illeszkedve a vacsora és a reggeli vált a legfontosabb étkezéssé, az ebéd pedig legtöbbször a már említett gyors és praktikus ételeket jelentette. A vacsora azonban mindig kiadós kellett, hogy legyen a nehéz, dolgos nap után. A reggelit is gyakran egészítik az este elkészített, meleg ételek, hogy megfelelő energiát biztosítsanak a munkához.
Ha Mexikóba látogatunk, bármilyen szokatlan is, kerüljük el az evőeszközök használatát, s főként igaz ez a taco esetében. Ugyanis ha késsel-villával látnánk neki, valószínűleg sok megvető pillantásban lenne részünk az „előkelősködés” miatt. Lényegében ennek köszönhető a manapság oly divatos street food láz kialakulása is, nevezetes, hogy az utcán, akár sétálgatás közben is elfogyaszthatjuk ebédünket vagy vacsoránkat.
A mexikói konyha volt az első, amit az UNESCO hivatalosan is a világ szellemi kulturális örökségének a szintjére emelt, mikor 2010-ben a világörökség részévé kiáltotta ki.