Gasztronómiai kalandozások a világ körül I. – Franciaország

Ugyan a külföldi nyári vakáció sorsa még bizonytalan, blogsorozatunkban bejárjuk a világ különböző tájait. Az első állomás: Franciaország.

A francia konyháról általában mindenkinek ugyanazok a dolgok jutnak eszébe: a baguette, a croissant és az éti csiga. Pedig ennél jóval színesebb és összetettebb. Nem véletlenül került fel a francia gasztronómiai étkezés az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének listájára.

A francia konyha jegyeinek kialakulása már az ókorban elkezdődött, amikor az ország területe a Római Birodalom részévé vált. A földrajzi adottságoknak köszönhetően jó minőségű élelmiszer megtermelésére volt lehetőség, és már ekkor virágzásnak indult a francia borkultúra.

A középkorban a mezőgazdasági termelés igen alacsony színvonalú volt, az elsődleges szempont nem az ízhatás, hanem az ételek fertőtlenítése volt. A fordulópont az újkor kezdetén érkezett el, amikor az Újvilágból beáramló mezőgazdasági cikkek Európában is meghonosodtak. A kukorica, a burgonya, a paprika, a paradicsom, a napraforgó és egyéb termékek beáramlása és ezzel párhuzamosan a reneszánsz elterjedése alapjaiban formálta át a francia konyhát és alakított ki egy sokkal egészségesebb táplálkozási kultúrát. Számos ma is ismert jegye ekkor alakult ki.

A további haladást az uralkodói osztály igényei indították el. A francia uralkodók, főleg a Bourbonok életmódja olyan, szinte korlátlan és elzárt fejlődésnek indította a nemzeti konyhát, hogy a végeredmény túlzó pazarláshoz, fényűzéshez vezetett. Ekkor vált a francia konyha elsővé a többi ország konyhái közül. A nagy francia forradalom után az addig az uralkodóknak dolgozó séfek munka nélkül maradtak, és saját éttermek nyitására kényszerültek, ezzel eljuttatva a francia konyha legjobb fogásait a néphez is.

A francia konyha alapvetően kalóriaszegényebb, mint a hagyományos magyar konyha. Reggelire leginkább friss péksüteményeket fogyasztanak mézzel, vajjal, lekvárokkal és friss gyümölccsel. Az ebéd általában könnyű fogásokból áll, a főétkezés egyértelműen a vacsora.

Egy hagyományos francia vacsora több – legalább négy – fogásból áll. Előételként leginkább csak a téli időszakban kerül leves az asztalra. Népszerű francia levesek a  soupe au pistou, azaz a pesztós leves, a tenger gyümölcseiből készített bouillabaisse és a nemzetközi konyhában is meghonosodott hagymaleves.

A fő fogások alapanyagai között sok zöldséget találhatunk. A francia konyhát azonban nemcsak emiatt mondhatjuk egészségesnek, hanem a nagy mennyiségű hagyományos halételük és bő zsírban sütés helyett párolt, esetleg kevés vajon vagy olívaolajon elkészített húsételük miatt is. A hagyományos francia vacsorákat sajtfélék, gyümölcs, esetleg édesség felszolgálásával zárják. Ikonikus francia desszertek például a friss ízű citromtorta, a tarte au citron, az almás fordított torta, a tarte tatin, a crème brûlée, a különböző szuflék, a macaron és az általában kagyló alakban megsütött, omlós madeleine.

A francia konyha nagyságáról árulkodik, hogy a legtöbb ma is használatos, sütéssel-főzéssel kapcsolatos kifejezés, technika, alaprecept francia nevet visel.