Minden, amit a teáról tudni kell I. – A tea története

A tea szóról a legtöbben talán az angolok kedvenc Earl Grey teájára, esetleg a gyümölcsös ízű teafilterekre asszociálunk, pedig a teák világában ennél jóval több íz és fajta között kalandozhatunk. Most induló blogcikksorozatunkból megtudhatod, honnan ered a tea fogyasztásának szokása, milyen folyamatokon megy keresztül a növény, mielőtt a belőle készült főzetet elfogyasztanánk, milyen ismert és kevésbé ismert teafajták vannak, és mi minden készülhet teából a kellemes, forró italon kívül.

Azt a legtöbben tudják, hogy a hagyományos tea a teacserje szárított leveleiből és rügyeiből készül. De vajon mikor jutott először az emberek eszébe, hogy a cserje leveleit ilyen módon hasznosítsa?

A tea eredetéről több legenda is fennmaradt. Az egyik legnépszerűbb történet szerint maga Buddha fedezte fel az italt, amikor a meditációja közben egy televél a csészéjébe hullott. Egy másik változat szerint a legendás buddhista szerzetesnek, Bódhidharmának köszönhetjük a növényt, melyből az első tea készült. A történet szerint ugyanis a szerzetes, hogy el ne aludjon meditáció közben, lemetszette a szemhéjait, és az első teacserje ott bújt elő a földből, ahová a szemhéjak hullottak. A mondát valószínűleg a tealevelek szemre emlékeztető formája hívta életre.

Más források szerint i. e. 2737-re tehető a tea felfedezése, amikor is Sen Nung kínai császár forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, melyek a vízbe oldódása sárgás-barna folyadékot eredményezett. A császár megkóstolta a keveréket, és megkedvelte ízét és frissítő hatását.

Azt nem tudhatjuk, hogy a mesés elemeket tartalmazó történetek közül melyik áll a legközelebb a valósághoz, arról azonban hiteles feljegyzések állnak rendelkezésünkre, hogy az első tengeren szállított tearakomány 1607-ben érkezett meg Európába a Holland Kelet-indiai Társaság közvetítésével. Korábban csak a Selyemúton érkezett a kontinensre a különleges növény. Hogy melyik országot látta el a szárazföldi kereskedelmi út, és mely nemzeteket látta el a Holland Kelet-indiai Társaság, az ital elnevezéséből még most is kikövetkeztethető. A Selyemúton keresztül érkező teát a mandarinban használt megnevezés nyomán csá–nak (chainak) nevezték (ez az elnevezés leginkább a kontinens északi és keleti részein terjedt el) a tengeren importáló nemzetek pedig a dél-kínai nyelvjárás alapján tê-nek nevezték az italt.

Kontinensünkön eleinte nem tett szert akkora népszerűségre a tea, mint Ázsiában, ahol évszázadok óta az egyik legnagyobb jövedéki forrásként tartották számon. Az európaiak illatos szárított fűként emlegették, a belőle készült italt pedig olyan keserű ízű főzetként írták le, amely nem rendelkezik jótékony hatásokkal. Aztán ahogy széleskörben ismertté vált a tea elkészítésének helyes módja, a az italt egyre jobban megkedvelték európában is. Angliában az 1600-as évek közepén kezdett el felvirágozni a teakultúra. A Thomas Twining által 1706-ban alapított londoni teaház és teaüzlet, az Arany Oroszlán ma is üzemel. Leghíresebb teakeverékük, az Earl Grey pedig mai napig az egyik legkeresettebb tea Európában.

Minőségi teázásra a Zila Kávéházban is lehetőséged van. Althaus teakülönlegességekből álló kínálatunk italait speciális formában szolgáljuk fel, minél hangulatosabban fogyaszthasd kedvenc teáidat.