A boron túl: szeszes italok szőlőből

Hajlamosak vagyunk némi melankóliával búcsúzni a nyártól, pedig az ősz is bővelkedik szépségekben, kellemes ünnepekben, ráadásul az évszak első felében olyan csodálatos szezonális gyümölcsök közül válogathatunk, mint az alma, a körte vagy a szőlő. Ez utóbbiból ráadásul csodás szeszes italok is készülhetnek – és nemcsak bor. Ezek közül mutatunk be néhányat.

Bor

Természetesen a szőlőből készített italok tárgyalásakor a legalább 6000 éve folytatott és tökéletesített bortermesztés mellett nem mehetünk el szó nélkül. A már a Bibliában is emlegetett ital évezredek óta töretlen népszerűségű ital és élvezeti cikk.

A szőlő kipréselt levéből élesztőgombák alkoholos erjesztésével nyert 8,5-14% körüli alkoholtartalmú italokat hagyományosan csoportosíthatjuk színük, cukortartalmuk és készítési eljárásuk szerint. E szerint megkülönböztetünk fehér, rozé, siller és vörös borokat, amelyek mindegyikét négy kategóriába sorolhatjuk cukortartalmuk szerint: száraz, félszáraz, félédes és édes. Elkészítési mód alapján megkülönböztetünk aszúbort, amelyet részben aszúszőlőből készítenek, úgynevezett barriquét, vagyis tölgyfahordóban érlelt bort, a többféle szőlőből készül cuvée-t és a fagyott szőlőből készült jégbort.

A bor nagyszerű kísérője különböző fogásoknak, ásványvízzel higítva remek frissítő a melegebb napokon, emellett kiindulási alapja különböző likőröknek, borpárlatoknak.

Pezsgő

A borhoz hasonlóan a pezsgő is széles körben ismert szőlőből készült alkoholos ital, előállítási technológiája annyiban különbözik tőle, hogy második érése már palackozott formában történik, e folyamat hatására az ital szénsavassá válik. Ma már a legtöbb helyen azonban nem ezzel a hagyományos eljárással készítik.

Az első pezsgő a 17. század végén, 18. század elején készült el a nemzetközi nevét is adó franciaországi Champagne tartományában készült el, hazánkban az 1800-as évek elején kezdett elterjedni.

A borhoz hasonlóan a pezsgőket is osztályozhatjuk színük és cukortartalmuk alapján. A gyöngyöző italokból szintén megkülönböztetünk vörös és rosé pezsgőt, melyek szintén lehetnek szárazak, félszárazak, félédesek és édesek.

Napjainkban elengedhetetlen kelléke nagy ünnepségeknek, esküvői, születésnapi rendezvényeknek és természetesen a szilveszteri koccintásoknak és bár a 21. századra már vesztett valamicskét a luxus életvitelhez köthető szimbolikus jelentéséből, egyes különleges pezsgők – például azok, amelyekbe ehető aranypelyheket kevernek – még mindig szolgálnak ilyen célt is.

Brandy

A brandy talán az egyik legismertebb borpárlat. A must borrá erjesztése után az italt lepárlással 36-60%-os alkohol tartalomig töményítik. Legismertebb képviselője a francia Cognac községet híressé tevő, különleges borpárlat, amely után a köznyelvben gyakran konyakként hivatkoznak a brandykre.

A brandy a legkorábban előállított égetett szesz, amelyről már a 12. századból is találni feljegyzéseket. Élvezeti cikként azonban leginkább az 1500-as évektől kezdett elterjedni, előtte a bor lepárlásával készült aqua ardens-t („égő vizet”) főként orvosi célokra használták, nemegyszer a pestis elleni harcban is bevetették.

Vermut

A magyarul helyenként ürmösbornak is nevezett ital tulajdonképpen egy különleges likőrbor, melynek ízét fehér üröm vagy bányaüröm és egyéb füvek, fűszerek adják. Kerülhet bele fahéj, koriandertermés, keserűnarancs-héj, szegfűszegvirág, bodzavirág, kálmosgyökér vagy éppen örménygyökér. A fűszerezés eredetileg arra szolgált, hogy az olcsó borok nyers ízeit elfedje, és enyhén gyógyfüves, frissítő ízt kölcsönözzön az italnak, ma már azonban egyes gyártók kifejezetten minőségi alapanyagokból is dolgoznak.

A borhoz hasonló, annál kissé magasabb alkoholtartalmú vermut gyakori koktélalapanyag, de a konyhában is remekül használható egyes fogások elkészítéséhez, amelyeknek különleges aromát kölcsönöz. Italként fogyasztva az édes változatát elsősorban aperitifként szolgálják fel, a száraz vermutból koktélok készülnek. Az 1800-as évek vermutkoktélja a mai martini elődjének is tekinthető, napjainkban azonban ebbe a keverékbe általában már nem, vagy csak alig kerül vermut, az ital alapját gin vagy vodka adja.

Törkölypárlatok

A kipréselt szőlő visszamaradó szilárd kocsány-, héj- és magdarabjait több nemzet konyhája is előszeretettel hasznosítja tömény szesz főzéséhez. Magyarországon elsősorban törkölypálinkát vagy egyes magángazdaságokban közforgalomba nem hozható lőrét, vagyis törkölybort készítenek.

Olaszországban a szőlőtörkölyből grappa készül, amely egy 40-46%-os alkoholtartalmú törkölypárlat. Régebben az égetett szeszekhez hasonlóan gyógyászati célokra használták, ma már kedvelt élvezeti cikk, amelyet szívesen fogyasztanak sörök mellé vagy akár kávéba öntve.

A grappához hasonló töménységű ital a törökök egyik közkedvelt párlata, a raki, amelyet eredetileg törkölyből, később más növények, mazsola vagy egyéb gyümölcsök felhasználásával, ánizs hozzáadásával állítottak elő. Ma már a közkereskedelembe hozható raki kizárólag friss szőlőből készülhet.