A húsvéti kalács története

Hazánkban a hagyományos húsvéti asztalokról nem hiányozhat az isteni, foszlós fonott kalács. De vajon honnan ered a hagyomány, amelyet követve pont ezt a péksüteményt fogyasztjuk a sonka, a tojás, a friss zöldségek és a többi húsvéti finomság mellé. Cikkünkből megtudhatod.

A húsvét a keresztény hitvilág egyik legfontosabb ünnepe, amely alkalmából nemcsak Jézus feltámadásáról emlékeznek meg a hívek, hanem egyben az újjászületést, és a hitükben való megerősödést is megünneplik. Könnyen lehet, hogy a kalács megjelenése a húsvéti asztalon csupán annak a ténynek köszönhető, hogy az ünnep kellően különleges alkalmat teremtett a szegényebb családok számára is arra, hogy a zsebükbe nyúljanak, és ritkán látott finomsággal örvendeztessék meg magukat. És hogy miért pont ebben a formában készítették el az édes, zsiradékkal dúsított kelt tésztát? Nos, egyes források szerint a kalács hagyományos hármas fonása is az egyházhoz köthető, mivel az egymásba fonódó tésztahurkák a szentháromságot, azaz az Atyát, a Fiút és a Szentlelket jelképezik.

Vannak, akik nem az Újszövetségben keresik a kalács eredetét, hanem egészen az Ószövetségig visszanyúlnak, és a zsidók Egyiptomból való kivonulásáról megemlékező pészah ünnephez köthető kovásztalan kenyér (pászka, mácá, macesz, laska) átszellemülését látják benne. Mások még régebbi korokra tekintenek vissza, és a húsvéttal nagyjából egy időpontba eső ősi pogány termékenységi ünnepek szokásai között keresik a kalács fogyasztásának eredetét.

Akármelyik eredettörténet áll is a legközelebb a valósághoz, egy dolog biztos: mi el sem tudjuk képzelni az ünnepet isteni, illatos fonott kalács nélkül. Nem véletlen, hogy húsvéti előrendelő felületünkön is elérhetővé tettük a házias mandulás és natúr foszlós kalácsunkat is, hogy egyetlen háztartás ünnepi asztaláról se hiányozzon az ellenállhatatlan péksütemény.