Az angol ötórai tea

Ki ne hallott volna már a híres angol, ötórai teázásokról? Pedig valójában nem is létezik! No, persze nem arról van szó, hogy az egész csak egy legenda, de valójában nem úgy zajlik, ahogy azt mi gondoljuk.

Érdemes ott kezdeni, hogy az angolok rengeteg teát fogyasztanak: India és Kína után itt fogy a legtöbb ebből az italból, de ha a népességre levetítve nézzük, valószínűleg magasan megelőzi ezt a két országot. Reggel, délben, este, szinte bármikor kapható egy igazi brit egy csésze finom teára, természetesen citromlé helyett tejjel felöntve.

Ennyi teázás mellett nem csoda, hogy kialakult az „ötórai tea” is, ami az „afternoon tea” kifejezés magyar változata. Csakhogy erre nem 5 órakor kerítenek sort, hanem korábban, főként 3 és 4 óra között. A legenda szerint az egész szokás a 19. század elején alakult ki, és egy bizonyos Anna Maria Russelnek, a hetedik bedfordi hercegnőnek köszönhetjük.

A hercegnő ugyanis igencsak szeretett enni, így az ebéd és vacsora közötti időszakot nem bírta ki. Ezért megkérte szolgálóit, hogy a kettő között készítsenek neki a tea mellé egy kevés ennivalót, szendvicseket vagy sós süteményeket. Merthogy az afternoon tea valójában nem a teáról, hanem az uzsonnáról, az étkezésről szól. A hercegnő ötlete eléggé hamar népszerűvé vált, más udvarokban is elkezdték étkezéssé nyilvánítani a délutáni teázást, mára pedig a brit gasztrokultúra elengedhetetlen részévé vált.

Mára azonban a hagyományos angol délutáni teával inkább csak az éttermekben, kávézókban, szállodákban találkozhatunk a hétköznapi életből kikopott. Egy átlagos otthonban csak ünnepi alkalmakkal tartják meg vagy akkor, ha vendég érkezik a házhoz.