A legszebb szüreti szokások hazánkban
Ugyan a szüreti mulatságok egyre kevesebb helyen bírnak akkora jelentőséggel, mint az elmúlt századokban, ma is elmondható róluk, hogy nem csupán mezőgazdasági, hanem társadalmi szempontból is fontos események. Egyedi hangulatuk megtapasztalása végett, ha tehetjük, mindenképpen érdemes ma is részt venni egy-egy ilyen mulatságon, bálon.
Különböző bortermelő vidékeken különböző időpontokban kezdődik a szüret. Egyes helyeken, tájegységeken hagyomány szerint konkrét napokhoz, például Szent Mihály napjához (szeptember 29.) vagy Simon-Júdás naphoz (október 28.) kötik a szüreti időszak kezdetét, amely akár november végéig is eltarthat.
Noha ma már számos ipari méretű szőlőgazdaságban gépi szüretelésre álltak át, régen természetesen az egész folyamat kétkezi munkával zajlott. Gyakran az egész falu felkerekedett, a szüreti társaság már korán reggel nekiindult, hogy kereplőkkel, vidám énekkel végigvonulva a falun összegyűjtsék a település népét, és együtt folytassák útjukat a szőlőbe. Az esemény fontosságát jelzi az is, hogy a szüretre nemegyszer az idegen földön szolgálókat, katonákat is hazaengedték, sőt ezen a napon a legtöbb helyen a törvénykezés is szünetelt.
A munka egész nap folyt. A hagyományok szerint a nők szedték a szőlőt egy kacor nevű szőlővágó eszköz segítségével, a férfiak pedig puttonyba gyűjtötték a termést, miközben vidám énekeket énekeltek. Az összegyűjtött szőlőt aztán a szüretelőhelyre vitték, ahol máris megkezdődött a szőlő levének kipréselése hatalmas szedő vagy taposó kádakban. Eközben hatalmas üstökben készült a szüreti lakoma: marhagulyást vagy birkapörköltet főztek, előtte pedig húslevest szolgáltak fel.
Az esti mulatozásról nem hiányozhatott a lakodalmak elengedhetetlen eledele, a töltött káposzta sem, desszertnek pedig csörögefánk, sütemény készült. Természetesen a munka és a mulatság is jobb kedvvel zajlott, ha volt mellé mit inni, így az egész napos rendezvény alatt bőven fogyott bor és pálinka is.
A nap dolgosabbik fele után a legtöbb helyen szőlőkoszorút fontak, amelyet a munka végeztével elinduló felvonuláson hordoztak körbe, az esti mulatság alatt pedig az úgynevezett csőszjáték kellékeként használták. A játékhoz csőszöket és tolvajokat neveztek ki. Az előbbiek feladata a koszorúra aggatott szőlő őrzése volt, a tolajoknak pedig őket kicselezve kellett minél többet lopniuk a koszorúról. Ha egy tolvajt tetten értek, zálogot kellett adnia, amit mókás feladatok teljesítésével válthatott ki, még több szép pillanatot szerezve így a mulatozóknak.
A menet természetesen elkanyarodott a földesúr vagy gazda portája felé is, ahol a dolgos tömeg delegáltjai verseket mondtak, dalokat énekeltek a gazda jószívűségéről vagy éppen fukarságáról. A gazda és a termés méltatása után meg is ajándékozták a földesurat a frissen szüretelt termésből. A mulatság helyszínéül is gyakran az ő portája szolgált.
A szüreti bálok, felvonulások több helyen is megjelenő jelképe volt még a hordón ülő, huszárruhába öltöztetett Baksus figura, aki egyik kezében egy poharat, másikban egy lopótököt tartott. Funkciója valószínűleg a bor és a mulatozás római istenének, Bacchusnak a megidézése volt, de a szüreti menetben körbeadva egyfajta oltárként is funkcionált a mulatságos figura.
Egyes tájegységeken ma is ragaszkodnak a régi hagyományokhoz, mint például a szüreti időszak kezdődátumához, vagy egyes népszokások megtartásához. Ma is találni olyan településeket, ahol hagyományos öltözetben szüreti mulatságokat, felvonulásokat, bálokat tartanak. Ezek nagy részén már nemcsak a település lakóit, hanem érdeklődő turistákat is szívesen látnak. Aki teheti, annak nagyon is érdemes részt vennie egy ilyen eseményen.