Ezért eszünk fánkot farsangkor

Erdélyben pánkónka nevezik, a felvidéken siskának, a palócok lakta területeken pampuskának. Mi egyszerűen csak fánknak hívjuk, és általában a farsangi időszakban készítjük. De vajon honnan ered ez a hagyomány? Blogcikkünkből kiderül.

Fánkot számos különböző recept szerint készíthetünk. Könnyű tojásos kelt tésztájába egyes helyeken burgonya is kerül, máshol nem édesen, hanem sósan fogyasztják. Bár nagy népszerűségnek örvend a könnyű tésztájú csörögefánk, a legtöbben mégis a hagyományos szalagos fánkra asszociálnak, ha meghallják az édesség nevét. Ez a változat rendkívül tápláló, így nem véletlen, hogy a farsang szimbólumává vált. Ez az időszak a hagyományok szerint ugyanis a húsvétot megelőző nagyböjt előtti utolsó mulatozási lehetőség kihasználásáról és a tavasz közeledtének megünnepléséről szól.

A fánk fogyasztásához számos hagyomány, népi babona köthető. A Szerémségben például azért készítették az édességet ebben az időszakban, mert úgy tartották, hogy azoknak a házaknak a tetejét nem viszi el a vihar, ahol fánkot sütöttek. Más tájegységeken a finomság készítéséhez, fogyasztásához párkeresési szokások kötődtek. A lányok fánkkal kedveskedtek annak a férfinak, akit kiszemeltek maguknak, ha pedig egy pár együtt tört ketté egy fánkot, azzal az esküvőjük közeledtét jelezték. A fánkon a sütés során keletkező világos szalag ugyanis – melyről az édesség a nevét kapta – a karikagyűrű jelképének számított.

Azzal kapcsolatban, hogy melyik országból származik a fánk, megoszlanak a vélemények, hiszen számos nemzet szeretné saját magának tulajdonítani. Egyes források szerint az édességet Olaszországban készítették először és Mátyás király feleségének, Beatrix királynénak a közvetítésével jutott el hazánkba. Mások úgy vélik, Franciaországból terjedt el, mégpedig Marie Antoinette-nek köszönhetően, aki a legenda szerint egy alkalommal megszökött az udvari álarcosbálról és az utcán összegyűlt sokaság közé vegyülve, egy utcai árusnál kóstolta meg az édességet, melyet annyira megszeretett, hogy a készítőjét később felvette az udvari konyha szakácsai közé.

Egy másik vicces anekdota szerint a fánk Bécsből származik. Mikor Krapfen, a híres bécsi pék elhunyt, a felesége vette át a pékség vezetését. A péknére a vendégeknek reggelente rendszeresen hosszú időt kellett várniuk, emiatt pedig hangos elégedetlenkedésbe kezdtek. Erre válaszként a türelmét vesztett Krapfenné egy darab kenyértésztát próbált meg az egyik vendég fejéhez vágni. Azonban a tészta rossz irányba repült és egyenesen a sistergő olajba esett. A bő olajban kisült inomság illata megtetszett a vevőknek, és csakhamar keresett csemegévé vált a véletlenül „feltalált” pékáru, a fánk.

Akár igazak a legendák, akár nem, egy dolog biztos: a farsangi időszakban természetesen a Zilában is isteni fánkokkal várunk, melyeket házi baracklekvárral kínálunk. Ne hagyd ki!